·Antiepileptikumok közül

•        phenytoin (Diphedan, Epanutin, Phenhydan)
•        trimethadion
•        valproinsav (Convulex, Depakine, Everiden, Orfiril)

·Antikoagulánsok

• ·kumarin származékok: pl. acenocoumarol (Syncumar)
• ·A-vitamin és származékai nagy adagban (pl.Vitamin A, Roaccutane)
• ·Alkilező mitózisgátlók (pl. Cytoxan, Endoxan, Leukeran, Alkeran, Holoxan, Bicnu, Mustophoran, Dacarbazin)
• ·Folsavantagonisták (pl. Methotrexat, Trexan, Imuran, Lanvis, Fludara, Alexan, Fluoro-Uracil, Gemzar)

·Hormonok

•        androgének (pl. Retabolil, Halotestin)
•        szintetikus ösztrogének

·Lithium (pl. Liticarb)

·Penicillamin (pl. Byanodine)

·Antibiotikumok

•  chloramphenicol (Chlorocid)
•  streptomycin  (Streptomycin) 

 

Gyógyszerek csoportosítása magzati károsító hatás szerint

 A gyakorló orvos számára a terhesség alatti gyógyszeres kezelésnél a legnagyobb gondot az jelenti, hogy az alkalmazni kívánt készítmény okoz-e fejlődési rendellenességet vagy nem. Az orvosok - a magzati organogenesis során kialakuló súlyos ártalmak lehetősége miatt - a terhesség első három hónapjában többnyire tartózkodik gyógyszerek adásától, azonban a második és a harmadik trimeszterben ugrásszerűen növekszik a gyógyszerrendelések és szedések mértéke.

 

Gyógyszerszedés - magzati kockázat (rizikó) kapcsolatának kérdései

 A gyógyszer expozició magzati rizikójára vonatkozó állítások egyedi megfigyelésekre, epidemiológiai, gyakran retrospektív tanulmányokra és állatkísérletekre támaszkodik. Az utóbbiak a teratológiai tudásunkat értékesen gazdagították, az eredményeket azonban csak feltételesen lehet a humán medicinába átvenni.

Az egyedi megfigyelések gyakorlatilag kizárják a negatív, mellékhatást nem okozó esetek közlését, ami a gyógyszer okozta anomáliák arányát illetően torz arányt alakíthat ki. Az epidemiológiai tanulmányok eredményei is csak statisztikai egybeesést jeleznek, de nem alkalmasak egy bizonyos anyag felhasználása és a magzati károsodás közötti okozati viszony tisztázására.

Az a kérdést is felmerülhet, hogy nem maga az anya alapbetegsége, mint pl a diabetes mellitus vagy az epilepsia felelős a megnövekedett fejlődési rendellenességi arányért. Ráadásul nem minden megfigyelt újszülött anomália eseténél a beadott, többnyire anamnesztikusan meghatározott készítmény a felelős, hanem annak metabolitja vagy a felhasznált oldóanyagok rendelkezhetnek a magzatra és az újszülöttre káros következményekkel.

Továbbá figyelembe kell venni a gyógyszerek közötti interakciókat is, melyek a hatás erősítéséhez, vagy gyengítéséhez vezetnek. Egy készítménnyel szembeni családi vagy faji különbsége érzékenység különbség szintén ismeretes. Tehát a legtöbb magzati zavar a befolyásoló anyag és a magzati valamint az anyai genotípus közötti kölcsönhatás következménye. Az előbbi komplex összefüggések magyarázzák, hogy gyakorlatilag miért nincsenek általánosan érvényes listák olyan gyógyszerekről, melyeket a terhesség vagy a szoptatás alatt gondolkodás nélkül beadhatunk.

Gyógyszerek csoportosítása magzati ártalom szerint 

A gyógyszerek veszélyességére vonatkozóan több csoportosítás létezik. A nemzetközi tekintetben is mértékadónak tekinthető Food and Drug Administration (FDA), a következő csoportokat -terhességi kategóriákat - fogadta el.

Az FDA terhességi kategóriák

 

 Az európai gyakorlatban a készítmények osztályozása gyakran a svéd FASS-katalógus (Farmacevtiska Specialiteteri Sverige) alapján történik. Eszerint a készítmények a humán tapasztalatok alapján A, B, C, D kategóriákra oszthatók és állatkísérleti adatok szerint 1-es, 2-es és 3-as alcsoportok alakíthatók ki, aminek különösen a B kategóriában van jelentősége. Gyermekágyas időszakban a tejbe való átjutás alapján a gyógyszerek I, II, III és IV számmal jelzett csoportokba oszthatók. 

 

FASS terhességi kategóriák

 

FASS szoptatási kategóriák

Terhesgondozás alatt előforduló gyakoribb állapotok kezelése

Mikro- makroelemek és vitaminok alkalmazása terhességben

       A terhes napi makro-mikroelem és vitamin igényét a táplálék szénhidrát, fehérje és zsir összetétele, az étel elkészitési módja, a terhesség előtt kialakult egyensúlyi állapot, az egészségi állapot és a terhesség élettani változásai együttesen határozzák meg A mikro- makroelemek és vitaminok szülészeti jelentősége

       Mind a mikro- makroelemek, mind a vitaminok a szervezet élettani müködéséhez nélkülözhetetlen anyagok. A terhesség alatt megnövekedett szükséglet emeli a hiányukkal összefüggő kóros állapotok előfordulási kockázatát, illetve csak a terhességre jellemző anyai és magzati betegségek kialakulását okozhatják (

A mikro- makroelemek és vitaminok alkalmazása

Terhesség alatt a makro-mikroelemek és vitaminok alkalmazásának két formája van:

1.,szubsztitució: a megnőtt anyai és magzati igény kielégítésére,

2.,terápia: az anyai extragenitális betegség, szülészeti komplikáció, esetleg igazolt magzati eltérés esetén.

Makro-mikroelemek szubsztitúciója

Kalcium szubsztitúciója

Normál táplálkozási viszonyok mellett a bevitel – kivétel a cukorbetegséggel szövődött terhesség - mind az anyának, mind a magzatnak elegendő. Terhesség alatti kalcium szubsztitúció (Calcium 500 Pharmavit, Calcium-Sandoz, Caldea) igazoltan csökkenti az anyai szisztolés és diasztolés vérnyomást és a terhességi hypertonia (PIH) kialakulásának kockázatát, főleg a terhességi hypertoniára rizikó csoportban.

Magnézium szubsztitúciója

A magyar táplálkozási viszonyok mellett a magnézium készítmények ( Magnezium 250 mg Pharmavit, Magnerot, MagneB6, Magnosolv, Magnevital) alkalmazása kedvező hatású lehet, csökkentheti a koraszülés és a toxaemia előfordulási gyakoriságát. Irodalmi adatok alapján az orális magnézium-vegyületek egyes esetekben hatásosak lehetnek tocolysisre, a beta-mimetikumok cardiális mellékhatásainak csökkentésére és a terhességi hypertonia (PIH) megelőzésére. Napi 360 mg magnézium bevitel csökkenti magzati vaszkuláris rezisztenciát. Magnézium bevitel hatásos a terhesség alatt kialakuló lábikra görcs kezelésére is. A kedvező tapasztalatok ellenére, a Cochrane-munkacsoport, szerint a rutin magnézium szubsztitúció eredményessége nem egyértelmű.

Vas és folsav szubsztitúciója

Terhesség alatt, vas szubsztitúcióra elsősorban a vasat és folsavat egyaránt tartalmazó készítmények (Tardyferon-Fol, Maltofer-Fol, Ferrograd-fol, Ferro-Folgamma) javasoltak. A terhesség II. trimeszterétől kezdve naponta 100-150 mg elemi vas és legalább 0,8 mg folsav rutin bevitele indokolt a következő szempontok miatt:

• terhesség alatt mindkét hatóanyag igénye növekszik,
• a magyar táplálkozási viszonyok a szükségletet nem fedezik,
• izolált hiány ritkán fordul elő,
• a specifikus laboratóriumi vizsgáló eljárások költségesek,
• a rutinban használt Ht, Hb, a szérum vas koncentráció a szérum teljes vaskötőképesség (TVK) és az úgynevezett szaturációs index meghatározása nem alkalmasak a latens szöveti vashiány kimutatására,
• a vas bevitel fokozza a folsavigényt.
• A megelőzés tágabb értelemben a nem terhes és terhes nők vas- és folsavhiányának megelőzését vagy megszüntetését, illetve a szülés utáni tartós kezelést foglalja magába.

 Cochrane-adatbázis szerint a terhesség alatt rutin profilaktikus vas önállóan vagy folsavval történő kiegészítése csak az anaemia megelőzése szempontjából hatásos, egyéb előnyét a kontrollált vizsgálatok még nem igazolták. Több szerző veti fel a szociális helyzetre, táplálkozási viszonyokra és a laboratóriumi paramétereken (szérum vas, TVK, szérum ferritin) alapuló individualizált vaskezelést, a rutin szubsztitúció helyett. A magyarországi táplálkozási szokások és diagnosztikumok ára miatt hazánkban a rutin szubsztitúció javasolt. Terhesség alatt a vashiány megelőzését a III. hónap betöltése után kezdjük valamennyi terhes esetében per os vasbevitel formájában.

 A vas szubsztitúciónál nemcsak a vas mennyiségét, hanem a makro- és mikroelemek, illetve a vitaminok által befolyásolt felszívódást is figyelembe kell venni. Ennek megfelelően a különböző kombinált készítményekből nem egyforma a vas felszívódása.

A perikoncepciónális időszakban és terhesség alatt a folsav adása különösen indokolt a következő esetekben:

• VZR az anamnézisben,
• malabsorbtio,
• hemoglobinopathiák,
• epilepszia (fenotionin, barbiturát kezelés esetén),
• diabetes mellitus
• akik terhesség előtt hormonális fogamzásgátlót szedtek,
• rossz szociális helyzetűeknél.

Az előbbieken kívül egész terhesség alatt szükséges a folsav szubsztitúciója:

• ikerterhességben,
• fiatalkorú terhesnek.

A folsav perikoncepciónális alkalmazásának jelentősége

  Bár a folsav aktív transzporttal kerül át a magzatba, táplálkozási eredetű vagy relatív folsavhiány a magzatban is kialakúlhat. A folsavhiány, illetve a  genetikai okok által is befolyásolt folsav anyagcsere zavar esetén felszaporodik a  methionin előanyaga, a homocisztein, mely folyamat - jelenleg még nem pontosan ismert egyéb anyagcsere mechanizmusok mellett - szerepet játszik a velőcsőzáródási rendellenesség  (VZR) kialakulásában.

A folsav és a VZR közötti kapcsolat, illetve a genetikai okok sem minden részletében tisztázottak. A folsav praekoncenciónális hatását vizsgáló tanulmányok szerint rutin profilaxisra 0,4 - 0,8 mg, VZR ismételt kockázatának megelőzésére a periconcepcionális időszakban napi 4 mg folsav adása szükséges. A terhesség alatt alkalmazott rutin folsav szubsztitúciónak anyai vagy egyéb magzati morbiditást csökkentő hatása, a Cochrane -munkacsoport elemzése szerint, eddig nem igazolható.

Vitaminok terhesség alatti szubsztitúciója

Zsírban oldódó vitaminok

       Rutin alkalmazásuk felesleges, sőt veszélyes is lehet. Az irodalomban több eset szerepel - főleg az első trimesterben acne vulgaris miatt napi 25000-50000 IU A-vitamin szedése miatt kialakult magzati koponya, arc, szív és a központi idegrendszer fejlődési rendellenességekről. A tocopherol profilaktikus alkalmazását habituális vetélés és a koraszülés megelőzésére nem támasztja alá vizsgálati eredmény, de felmerül előnyös hatása a PIH pevenciójában.

Vízben oldódó vitaminok

       Epidemiológiai felmérések és terhesség alatt laboratóriumi vizsgálatok alapján a B-vitamin csoportnál hiány kialakulhat, ezért a B-vitamin csoport terhesség alatti alkalmazása kombinációkban. Perikoncepcionálisan adagolt folsavat is tartalmazó B-vitaminokat tartalmazó kombinációk nem hatásosabbak a VZR megelőzésére, mint az ugyancsak a B-vitamin csoportba tartozó folsav. A B12-vitamin adása anyai javallat alapján csak haematológiailag igazolt anaemia perniciosában indokolt, bár a cyanocobalamin ugyancsak szerepet játszik a methionin anyagcserében. Magzati transzkobalamin II hiánynál B12 vitaminnal sikeres kezelésről számoltak be. Tekintettel arra, hogy izolált vitaminhiány csak elvétve fordul elő, vitamin szubsztitúcióra multivitamin készítmények alkalmazása javasolt.

Multivitaminok prekoncepcionális alkalmazása

       Annak ellenére, hogy a kiegyensúlyozott vitamin bevitelnek kedvező hatása lehet, a csak folsavat tartalmazó készítményekkel összehasonlítva a kontrollált vizsgálatok sem a VZR sem egyéb malformációk megelőzése szempontjából még nem igazoltak különbséget. Ugyancsak nem igazolt rutin alkalmazásuk kedvező hatása a perinatalis morbiditásra.

Kombinált szubsztitució

       A mikro-makroelemek és vitaminok között meglévő kölcsönhatások, a kiegyensúlyozott bevitel, napi egyszeri bevétel miatt komplex, vitaminokat és makro-mikroelemeket tartalmazó készítmények használata (Elevit, Materna) előnyösebb lehet, mint a multivitaminoké. A kombinált készítményeknek, a csak folsavat tartalmazó készítményekkel összehasonlítva a kontrollált vizsgálatok sem a VZR sem egyéb malformációk megelőzése szempontjából még nem igazoltak különbséget, és rutin alkalmazásuk egyéb szülészeti jelentősége sem bizonyított.

Makro-mikroelemek terápiás alkalmazása

A vas és folsav terápiás alkalmazása

       A már kialakult anaemia esetében annak lehető legkorábbi felismerésére kell törekednünk, amit ismételt vérkép vizsgálatokkal érhetünk el.

Vashiányos anaemia terápiája

       Lehetőleg per os vasbevitellel kezeljük a profilaxisra is ajánlott készítményekkel, a hemoglobin értéktől függően: 10 g % hemoglobin alatt napi 120-150 mg, 10-11 g % között napi 30 mg elemi vas bevitel szükséges. A parenterális vaskezelés indikációi:  orális készítményekkel szembeni intolerancia, rossz felszívódás,  a gastrointestinalis traktus bizonyos betegségei, krónikus vérvesztés, komoly fokú vashiány,  gyors hatás szükséges (a terhesség utolsó hónapja). A parenterális vaskészitmények (Ferrlecit, Jectofer) alkalmazása a haszon-kockázat egyéni mérlegelés alapján történjen és a túladagolás megelőzése miatt rendszeres labor kontroll szükséges. A mellékhatások szempontjából kedvezőbb az intramuszkuláris adagolási forma.

A vaskezelést a vasraktárak telítése céljából szülés után is még folytatni kell!

Folsavhiányos anaemia terápiája

       Napi 9-18 mg folsav, igen ritkán B12 vitamin adása is indokolt lehet. Gondolnunk kell kombinált hiányállapot fennállásának lehetőségére is, valamint arra, hogy jelentősebb vashiány esetén - főleg parenterális kezelése során - mindig szükségessé válik folsav egyidejű adása is.

Magnézium készítmények terápiás alkalmazása

       Fenyegető koraszülésben, mind intravénás, mind orális adagolásban a magnézium készítmények egyes esetekben eredményesen és a béta-mimetikumokhoz képest kevesebb mellékhatással alkalmazhatók.

Vitaminok terápiás alkalmazása

B6-vitamin

       Randomizált kontrollált tanulmányok alapján napi 30-75 mg pyridoxin hatásosan csökkenti a terhesség alatti hányást és hányingert, anélkül, hogy magzati mellékhatást okozna.A gyógyszeres lehetőségek között - bár valószínűleg a H1 antagonisták sem okoznak malformációt - a B6-vitamint tartalmazó készítmények napjainkban is elsőként választandók a koraterhességi hányás megelőzésére és kezelésére.

B1-vitamin

Terhesség alatt a B1-vitamin felvétel elmarad a javasolt értéktől, ezért terhességi neuritis esetén thiamint tartalmazó készítményeket elsők között javasolt használni..Magzati károsító hatás a terápiás dózisban sem igazolt.

C-vitamin

Terápiásan adott nagy adag C-vitamin káros is lehet. Több grammos adagban beadva, a felesleges C-vitamin részben oxalsav formájában ürül ki a vizelettel, ami az oxalatkristály kicsapódása miatt károsítja a vesét. Az újszülöttnél születés után a fokozott lebomlás miatt kialakuló vitaminhiány Möller-Barlow-kórt okozhat.

Zsírban oldódó vitaminok (A, D, E, K)

A belgyógyászati indikáció alapján adott zsírban oldódó vitaminok terhesség alatt csak óvatosan adhatók. Napi 5000 NE-t meghaladó retinol, illetve 50000 NE-nél több tocoferol tartós bevitele magzatot károsítja.

E-vitamin

       Hatékonysága fenyegető vetélésben kérdéses, a szokásos adagban nem toxikus.

K1-vitamin (Konakion) a dikumarin tipusú antikoagulánsok antidótuma. Szülés alatt alkalmazva, a koraszülöttek intrakraniális vérzésének megelőzésére, előnyös lehet.

 

Tüneti terápiás lehetőségek terhesgondozás során

Gyomorégés:

       Koraterhességben jelentkező gyomorégésre - melynek hátterében gyakran hyperaciditas ventriculi illetve reflux oesophagitis, ritkábban ulcus duodeni illetve ventriculi áll - magnesium-trisilicat, magnesium hydroxid, illetve a aluminium hydroxid alapu antacidumok (Almagel, Nilacid, Tisacid, Digestif Rennie) javasoltak, súlyosabb esetben oki terápia válik szükségessé. Terhesség alatt nincs ellenjavallata a sucralfat (Alusulin, Ulcogant, Venter) alkalmazásának, elsősorban azoknál, akiknél gyomorfekély recidívára lehet számítani.

       Az antacid kezelés kedvezően befolyásolhatja a gyakran előforduló obstipációs hajlamot is. Használatuk nem tér el a nem terhes alkalmazási módtól, de ügyelni kell arra, hogy a vas készítmények felszívódását ne zavarja.

Hányinger, hányás:

       A gyakori hányingerrel, hányással jelentkező nőnél - még a további kivizsgálás előtt - első lépésként lényeges a terhesség kizárása. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a terhességgel társulva betegségek is okozhatnak hasonló panaszt :

       A terhesség alatt jelentkező gastrointestinalis tünetek terápiájában legnagyobb problémát a koraterhességi hányinger, hányás okozza. A tünetek már az első hetekben jelentkeznek, amikor az embrió is a legérzékenyebb a külső behatásokra. Figyelmeztető példa a rosszemlékű Contergan által okozott fejlődési rendellenességek kialakulása. Ebben az időszakban a pyridoxin (Vitamin B6) az egyedüli biztonságos terápia. Amennyiben a pyridoxin hatástalan, a H1-receptor antagonisták - köztük a dimenhydrinat (Daedalon) is - lényegesebb magzati kockázat nélkül adható. A II-III trimeszterben, az oki kezelés mellett, a phenothiazinok közül nincs kontraindikációja a promethazinnak (Pipolphen) sem.

Székrekedés

       Terhesség alatt székrekedés legtöbbször a terhességi hormonhatások és a rutinszerűen adagolt vaskészítmények miatt alakul ki. Lehetőleg az étrend változtatására (gyümölcs, lekvár, rostban gazdag étrend) kell törekedni és csak ennek eredménytelensége esetén javasolt hashajtó használata, elsősorban sennosid (Tisasen A+B), lactulose (Duphalac), magnesium hydroxidatum, paraffinum liquidum (Mil-par) adható. Egyes esetekben hatásos a Glicerines végbélkúp is.

Hasmenés

       Hasmenésen napi háromnál több folyékony székletet értünk. Míg az akut hasmenés többnyire fertőzéses eredetű, a krónikus hasmenés hátterében többnyire nem fertőzés áll. Terhesség alatt főleg akut hasmenéssel találkozhatunk. A fertőzéses eredetű hasmenésnél alapelv, hogy vaktában antibiotikumot adni tilos és tüneti kezelés csak a megfelelő antibiotikus kezelés mellett alkalmazható.

       Pszichés vagy fertőzéses eredetű hasmenés tüneti kezelése során a legkisebb kockázattal az abszorbensek (Carbo Activatus, Bolus adstringens, Smecta) használhatók. Magzati károsítás nélkül használható az atropin sulfat + diphenoxylat kombináció (Reasec)

       Tartós, nagy folyadék vesztességgel járó hasmenésnél szükséges a víz- és sóháztartás rendezése. Infúziós kezelés mellett jól használható orális sópótlásra a (Normolyt por, Salina ad rehydrans FoNo).

Görcsoldók

       Terhesség alatt nincs kontraindikációja a szokásos görcsoldók vagy a spasmolytikum alkalmazásának. Sem a drotaverin (No-Spa), sem a papaverin (Papaverinum hydrochloricum) alkalmazásánál nem írtak le magzatot károsító hatást.

       A kodeint is tartalmazó készítmények (Ridol, Steralgin) rendszeres adásától azonban, főleg a szülés előtti időben tartózkodjunk, ugyanis az újszülöttnél megvonásos tünetek, légzésdepresszió stb. jelentkezhetnek.

Meghűlés, nátha tüneti kezelése.

A vírusos eredetű betegség tüneti kezelése lényegében megegyezik a nem terhesek kezelésével:

• ágynyugalom,
• vitaminok,
• lázcsillapitás

 Lázcsillapításra elsősorban a paracetamolt tartalmazó készítmények (Efferalgan, Mexalen, Panadol, Rubophen) javasoltak, de se az aminophenozonnak, sem a noraminophenazonnak (Algopyrin) nem ismert malformációt okozó hatása.

  A codein tartalmú köhögéscsillapítók (pl. a receptköteles Coderit N) rövid ideig szedve még az első trimeszterben sem okoz magzati károsodást, amennyiben hatástalan a II-III trimeszterben butamirat  (Sinecod) is haszálható.

 A nyákürítés megkönnyítésére nyákoldók, bromhexin (Paxirasol), a II-III trimeszterben: acetylcysteint tartalmazó készítmények (ACC 200, ACC 600 Fluimucil, Mucobene, Sputopur), carbocystein (Mucopront), ambroxol (Ambrobene, Bronchopront) lényegesebb kockázat nélkül használhatók.

 Időnként szükség lehet antihisztaminok adására is. A szokásos dózisban nem emeli sem a fejlődési rendellenességek számát és nem növekszik az abortusok illetve az újszülöttkori morbiditás sem. Biztonság kedvéért a régebben forgalomban lévő készítmények dimetinden (Fenistil Retard), promethazin (Pipolphen), chloropyramin (Suprastin), thiethylperazin (Torecan), calciumlactogluconat (Calcium-Sandoz), clemastin (Tavegyl) érdemes választani.

Fájdalomcsillapitás terhesség alatt

 Kóros állapotok, betegségek leggyakoribb kínzó kísérő panasza a fájdalom. A fájdalom csoportos1ítása többféleképpen lehetséges, a csoportok nemcsak az etiológiára utalnak, de meghatározzák a terápia lehetséges formáját is. Terhesség alatt főleg az akut fájdalom előfordulásával kell számolni. Nem terheseknél a terápia legtöbbször egyszerű, könnyen rövid ideig alkalmazott kezeléssel a panasz megszüntethető.

 Terhesség alatt, főleg az első trimeszterben, mind az orvos, mind a beteg sokszor indokolatlanul későn alkalmaz fájdalomcsillapítókat a feltételezett magzati hatások miatt.

Paracetamol

 Terhesség alatt elsősorban a B terhességi kategóriába tartozó paracetamol (Efferalgan, Mexalen, Panadol, Rubophen,) adása javasolható, a terhesség bármely szakaszában, terápiás adagban, rövid ideig. A lepényen átjut és elméletileg a magzati máj károsodását okozhatja, azonban több tízezer adat feldolgozása után a gyakorlatban ez a veszély nem igazolódott.

Acetilszalicilsav

 Az I. és II. trimeszterben alkalomszerűen használva C, tartósabban, illetve a III. trimeszterben adagolva D terhességi kategóriába tartozó fájdalomcsillapító.

 Régebbi közleményekkel ellentétben nem tapasztaltak teratogén hatást annál a közel 15000 terhesen végzett tanulmányok, akik az első trimeszterben szalicilátokat használtak. Ezt a hatást csak állatkísérletekben excessív adagolásnál figyelhető meg. Embernél napi 6 g Aspirin adagolásánál sincs teratogén hatás. Ez a nagyobb dózis a születési súly csökkenéséhez, magasabb arányú halvaszüléshez és az újszülöttkori halálesetek számának növekedéséhez vezet, ami viszont a szokásos kezelési adagolásnál nem fordul elő.

Ezért az első két trimeszterben a szalicilátok terápiás dózisban történő használatának nincs kontraindikációja. A harmadik trimeszterben a magas dózis koraszülötteknél és terminusban születetteknél esetenként kernikterus veszélyével járó hyperblirubinaemiához vezethet. Ennek oka az lehet, hogy a szalicilátok albuminhoz, alfa1- és betaglobulinokhoz kötődnek és így kompetetive megakadályozzák a bilirubin kötődését. A hosszú ideig tartó terápia a thrombocyta aggregáció gátlás akadályozásán keresztül mind az anya, mind a magzat véralvadási zavarának veszélyével jár. Methaemoglobin képződést is megfigyeltek. Mint prosztaglandin szintézis gátlók, a szalicilátok képesek a magzati prosztaglandin szintézist csökkenteni és ezzel a Botall vezeték intrauterin elzáródását okozni. Ez a hatás embernél nagy dózis alkalmazásánál kimutatható és állatkísérletekben reprodukálható. Az ebből fakadó pulmonális hypertonia a jobb kamra túlterhelődéséhez vezethet, ami esetleg az említett magasabb perinatális mortalitást magyarázza azoknál az anyáknál, akik nagy adagban vettek be szalicil-vegyületeket. A prosztaglandin szintézisgátlók további hatása a tokolizis ami a terhességi és a vajúdási idő meghosszabbodásához vezethet. Ugyanilyen hatásuk van az egyéb prosztaglandin szintézis gátlóknak.

Pyrasolon származékok

Az amidasophenről és rokon anyagokról eddig nem közöltek teratogén mellékhatásokat.

Narkoanalgetikumok, morfin- és szintetikus készítmények, ópiátok

Az ópiátok, a barbiturátokhoz hasonlóan szülés után légzési depresszióhoz vezetnek és az újszülött mája szintén lassabban bontja le. Elvonási tünetek, mint a nyugtalanság, dyspnoe, cianózis, hányás, tremor, tüsszentés, ásítás, éles sírás, erős izzadás és hőemelkedés a születés után 24 órán belül a morfinista és heroinisták újszülöttjeinek 2/3-ban jelentkeznek. Ezek a gyerekek ezenkívül általában retardáltak, az Apgar-értékük alacsony, légzési elégtelenségben szenvednek és a perinatalis mortalitásuk magasabb. Ha az ópioidok szedését a szülés előtt 3-4 héttel szüneteltetik, az újszülöttnél megvonási tünetek nem alakulnak ki. Az ópiátok teratogén hatásai nem ismeretesek. Kivételt képez a codein, mely esetleg légzési rendellenességekhez vezethet. Más analgetikumok, mint a morfin, pethidin, a scopolamin és a chloralhydrát nem teratogén hatásúak.

 Phenacetin

       A főleg kombinációban használt B terhességi kategóriába sorolt analgetikum kinetikája és metabolizmusa a paracetamolhoz hasonló. Terhesség alatti alkalmazása során fejlődési rendellenességet okozó hatás nem igazolható, de nephrotoxicusak. A phenacetin vagy hasonló derivátumok terápiás alkalmazásától mindenek előtt a késői terhességben óvnak, mert methaemoglobin képződést és szülés után a bilirubin kiválasztódás megakadályozását figyelték meg. A methaemoglobin képződés dózis kérdésének tűnik, mert nem lép fel rendszeresen.

       Gyakori gondot jelent a fogászati kezeléseknél a Lidocain használata. Szokásos adagban nem észlelhető magzatkárosító hatás.

 

Antibiotikumok alkalmazásának szempontjai terhesgondozás során

 Tekintettel arra, hogy terhesség alatt az antibiotikumok alkalmazásának igénye viszonylag gyakran merül fel, a terápia szempontjai részletesebben kerülnek ismertetésre.

Terhességben a következő szempontokat kell mérlegelni az antibiotikus illetve kemoterápiás kezelés során:

1. Érzékeny-e az adott antibiotikummal szemben a kórokozó?

2. A terhesség élettani változások megváltoztatják az antibiotikumok szérum és szöveti koncentrációit és általában nagyobb dózis alkalmazását teszik szükségessé.

3. Milyen mértékben megy át az antibiotikum, illetve a kemoterapeutikum a foetusba és a magzatvízbe és mennyi idő kell az elimináláshoz?

4. Az infekció direkt, illetve indirekt károsító hatása jelent-e nagyobb veszélyt a magzatra vagy az antibiotikum esetleges mellékhatása?

5.,Milyen gesztációs időszakban történik az alkalmazás?

A mellékhatások szempontjából más és más jelentősége van a következő időszakoknak:

• a prekoncepcionális időszak és a terhesség első 2 hete,
• a terhesség első három hónapja,
• a terhesség második és harmadik trimesztere,
• a szülés körüli időpont,
• a gyermekágyi időszak: szoptat-e az anya vagy nem.

Az antibiotikumok magzati mellékhatásai

       Farmakológiai követelmény, hogy az alkalmazott baktérium- és vírus elleni szerek ne károsítsák az anyát és magzatot. A szelektív toxicitást a szerek farmakodinámiás és farmakokinetikai tulajdonságai határozzák meg.

- A glukóz-6-foszfát - dehidrogenáz (G-6PD) hiányos magzatban a chloramphenicol, a szulfonamidok és a nitrofurantoin haemolitikus anémiát okozhatnak.

- A chloramphenicol, szulfonamidok és nitrofurantoin, a trimethoprim (Trimethoprim), (tartalmazza még: (Potesept, Sumetrolim), acyclovir (Ciclovir, Telviran,Virolex, Zovirax), ribavirin (Virazole) vérsejtképződés zavarokat válthatnak ki mind az anyában, mind a magzatban.

Az antibiotikumok nemcsak a sejtosztódást-gátló hatás miatt, hanem azzal össze nem függő, egyéb receptorok szintjén jelentkező mellékhatások miatt is okozhatnak magzati és újszülöttkori mellékhatásokat.

·      Tetracyclinek a magzat fog- és csontfejlődési zavarait okozhatják.

·      Az aminoglikozidok a VIII. agyideg-, ill. a vesetubulus károsodását válthatják ki mind az anyában, mind a magzatban.

Farmakokinetikai okok miatt is fokozódik a toxicitás veszélye.

·      A szulfonamidok leszoríthatják a bilirubint a plazma fehérjékről, ami az újszülöttnél magicterust okozhat.

·      A chloramphenicol eliminációjában a glukuronsavval való konjugáció játszik alapvető szerepet. Ezen konjugációnak a csökkenése - a magas chloramphenicol szint következtében - az un."szürke baby" szindróma megjelenését okozhatja.

       Chloramphenicolt, tetracyclineket a terhesség egész ideje alatt nem tanácsos adni, szulfomamidok és kombinációik (Sumetrolim, Potesept), illetve a trimethoprim és nitrofurantion a 3. trimeszterben adva veszélyes. Az aminoglikozidok - a 2-3. trimeszterben adva - a VIII. agyideg károsodásához vezethetnek. A metronidazol (Klion), az amantadin (Viregyt), az acyclovir, a ribavirin  - bár állatkísérletekben teratogénnek bizonyultak - humán alkalmazásuknál ez a hatás még nem igazolódott.