Az acne vulgaris (pattanások) a leggyakoribb bőrbetegség, amellyel korábban kizárólag a bőrgyógyászok foglalkoztak. Az utóbbi évtizedekben forgalomba került nőgyógyászati készítmények, és az acnehoz társuló egyéb tünetek miatt azonban egyre többen jelennek meg nőgyógyásznál olyan betegek, akiknek acnes tüneteik vannak. Tekintettel arra, hogy jelenleg nincs egységes álláspont a bőrgyógyászok és a nőgyógyászok között az acneval jelentkező betegek diagnosztikájával és terápiájával kapcsolatban, röviden szükséges ismertetni azokat a nőgyógyászati szempontokat, amelyek elősegíthetik a hatékonyabb együttműködést és javítják az acnes betegek ellátásának minőségét.
Az acne, mint hiperandrogén bőrtünet
Az acne multifaktoriális (több eredetű) kórkép, melynek kialakulásában jelentős szerepet játszanak a hím nemi hormonok (androgének) is. A szisztémás androgén hatáson kívül a lokális tesztoszteron hatás kialakulását a faggyúmirigyek hormonreceptorai és a faggyúmirigyekben lévő sejtek örökletes androgén érzékenysége is befolyásolja.
A lokális kezelésre nem javuló formáknál, főleg ha azok egyéb hiperandrogén tünetekkel, fokozott szőrnövekedéssel (hirutismus) fokozott hajhullással (allopecia) vagy vérzészavarral társulnak, a bőrgyógyászati kezelésen kívül hormonális kivizsgálás is javasolt.
Az időben történő kivizsgálással a társuló kórképek időben felismerhetők és az elkezdett kezeléssel megelőzhető, hogy az arcon hegek alakuljanak ki.
Fokozott szőrnövekedés (hirsutismus)
A hirsutismus fokát Ferriman és Gallwey szerint határozhatjuk meg, amely a legelterjedtebb módszer. Az eljárás 11 testtájat vesz figyelembe a női szőrzet megítélésénél, amelyek közül csak 9 számít a hirsutismus pontozásánál. Az alkar és a lábszár pontjait a hirsutismus súlyosságának megítélésében nem tartja mérvadónak, mivel nem hormonérzékeny testtájék.
Minden régióban 0-4-ig lehet pontozni, maximum pontszám: 36. Nyolc pont alatt nincs hirsutismus.
Nők számára természetesen az arcon kialakuló fokozott szőrnövekedés jelenti a legnagyobb problémát.
Androgén eredetű fokozott hajhullás (allopécia)
Ez hasonló a férfiaknál kialakuló tünetekhez, de általában nem olyan mértékű. A nőknél, a férfiakénál enyhébb kopaszodás és ritkulás - főleg a fejtetőn és oldalt- a halánték két oldalán - jelentkezik, de a hajvesztés szétszórtabb, egyenletesebb, és egyszerre nagyobb hajrészt érint, mint a férfiaknál.
Átlagosan napi 100 elvesztett hajszál még nem ad okot aggodalomra. Probléma akkor jelentkezik, ha az elvesztett hajszálak helyén nem nő újabb, így a hajkorona folyamatos csökkenését észleljük. Nők körében, a menopauza időszakát követően gyakori jelenség a hajszálak elvékonyodása, ezért a korábbi dús hajzat tömege jelentősen csökken.
A hajhullást nagy mértékben befolyásolják örökletes tényezők, de okozhatják bizonyos betegségek, például pajzsmirigy problémák, vagy a hím nemi hormonok túlzott hatása is.
A hajvesztés gyógyszer mellékhatásként is jelentkezhet, de hátterében a szervezetben zajló gyulladásos folyamatok, akár fog-, vagy ínygyulladás is állhatnak. Vitamin- és ásványianyag hiány, illetve a fejbőrt érintő gombás fertőzés is nagyfokú hajvesztéssel járhat.
Az acne vulgaris (pattanások) a leggyakoribb bőrbetegség, amellyel korábban kizárólag a bőrgyógyászok foglalkoztak. Az utóbbi évtizedekben forgalomba került nőgyógyászati készítmények, és az acnehoz társuló egyéb tünetek miatt azonban egyre többen jelennek meg nőgyógyásznál olyan betegek, akiknek acnes tüneteik vannak. Tekintettel arra, hogy jelenleg nincs egységes álláspont a bőrgyógyászok és a nőgyógyászok között az acneval jelentkező betegek diagnosztikájával és terápiájával kapcsolatban, röviden szükséges ismertetni azokat a nőgyógyászati szempontokat, amelyek elősegíthetik a hatékonyabb együttműködést és javítják az acnes betegek ellátásának minőségét.
Nők számára természetesen az arcon kialakuló fokozott szőrnövekedés jelenti a legnagyobb problémát.
