Általános szövődmények
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1997-ben deklarálta, hogy az elhízás világszerte elterjedt állapottá vált, amely súlyos fenyegetettséget jelent népegészségügyi szempontból. Növekszik a hypertonia, a coronariabetegség és a 2-es típusú diabetes mellitus (NIDDM) gyakorisága. A táplálkozási és az életmód-változásokkal évente kb. 300000 haláleset hozható kapcsolatba, mely a dohányzással kapcsolatos okok után a második helyet foglalja el.
A testtömeg növekedés jelentősége
A túlsúlyos állapoton és a kövérségen kívül a testtömeg növekedése is okozhat szomatikus és mentális problémákat még akkor is, ha a testtömeg a normál tartományba esik.
Azok, akik 5,0-7,9 kg- híznak 1,9-szer nagyobb az esélyük a cukorbetegség kialakulására, illetve 1,9-szer nő a koronáriabetegségek kialakulásának esélye azokhoz viszonyítva, akik megtartották 18 éves korukban mért súlyukat. 11-20 kg hízás 1,69-2,52-szörösre emeli az ischaemiás stroke kialakulásának kockázatát.
A hízás igazoltan fokozza az emlőkarcinómát azon nők között, akik soha nem használtak hormonkészítményeket.
Irodalmi adatok alapján nemcsak az obesitas arányát szükséges csökkenteni, hanem a felnőttkori hízás mértékét, ami ne haladja meg a 4,5 kg-t.
Metabolikus szindróma
A metabolikus (X) szindróma fogalmát először 1988-ban hozta be a szakmai köztudatba Reaven, aki egy sor kóros anyagcsere- és érrendszeri elváltozás között szoros ok-okozati kapcsolatot valószínűsített, és ezek hátterében a szervezet inzulinrezisztenciáját, illetve az egyidejűleg fennálló hiperinzulinémiát feltételezte.
A metabolikus szindróma okaként eredetileg gyanított hiperinzulinémia szerepe a vizsgálatok tükrében megkérdőjeleződött, azonban az inzulinrezisztencia, mint érrendszeri kockázati tényező a mai napig sem vitatott.
A szindrómához több inzulin-rezisztenciával járó rizikótényező tartozik, így az elhízás, a centrális adipositás, a megnövekedett szimpatikus aktivitás, a hypertenzió, hypertrigliceridaemia, az alacsony HDL-cholesterin szint, a kóros cukoranyagcsere, a hyperinsulinaemia és a microalbuminuria.
A rizikófaktorok halmozódása a cukorbetegség és a cardiovasculáris megbetegedések irányában magasabb kockázatot jelent, mint egyetlen rizikófaktor önmagában.
Inzulin rezisztencia esetén a zsír- és izomszövet, valamint a máj inzulinra adott biológiai válasza csökkent, ez pedig a rizikófaktorok halmozódásához ill.az egyén vonatkozásábanegyidejű megjelenésükhöz vezet.
Az inzulin rezisztencia, a kompenzatórikus hyperinzulinaemia és dyslipaemia képezik a szindróma anyagcsere alapját.
A metabolikus szindróma tünetei
A Nemzetközi Diabetes Szövetség (IDF) 2005-ben elfogadott definíciója szerint, metabolikus szindrómája annak (az európai etnikumú személynek) van, akinek:
Hasi zsírszövet felszaporodott, azaz ha férfi, haskörfogata meghaladja a
- Hypertensio: a systolés vérnyomás 140 Hgmm, vagy magasabbés/vagy a diastolés vérnyomás 90 Hgmm, vagy magasabb, vagyantihypertensiv kezelést alkalmaznak
- Hypertrigliceridaemia: az éhgyomri szérum triglicerid>=1.70 mmol/lA HDL-cholesterin:
- < 1.00mmol/lférfiban,1.20 mmol/lnőben
- Kóros cukoranyagcsere: emelkedett éhomi vércukor (>6,0 mmol/l, de <7,0 mmol/l), csökkent glukóz tolerancia (OGTT 120 percben >7,8, de <11,1) vagy 2-típusú diabetes a WHO kritériumok szerint
- Hyperurikaemia: éhgyomri szérum húgysav >=450 µmol/lférfiban,>=340 µmol/lnőben.
- Hyperinsulinaemia:>= 78pmol/l(>= 13.0 mU/l)
- Microalbuminuria >= 20 mg/24 óra
Alvási apnoe és Alzheimer betegség is társulhat a szindrómához.
Még nem egyértelmű, hogy egy önálló betegségről, önálló kórképről van-e szó. Vannak olyan szakemberek, akiknek az a véleménye, hogy "csupán" a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezőiről van szó, és minden egyes kóros elemet egyedileg szükséges kezelni.
Mivel e definíció elsősorban a gyakorlati szempontokra helyezi a hangsúlyt, a tünetek megkönnyíti a veszélyeztetett népesség időbeni kiszűrését, kezelését és gondozását.
