Hüvelyi folyás vizsgálata

A gyermekkorban kialakuló hüvelyi folyás vizsgálata néhány szempontból eltér a felnőttkori vizsgálat menetétől

A nemi szervek gyulladásos megbetegedése a leggyakrabban előforduló nőgyógyászati kórkép gyerekek és serdülők között is. 

Mivel a gyermekkorban a méh nyakcsatornájában lévő mirigyek nem alkalmasak a baktériumok megtelepedésére, a komolyabb fertőzések (a cervicitis, a petevezetők gyulladása) gyermekkorban szerencsére ritka, azonban a külső nemi szervi gyulladás (vulvovaginitis) miatt orvoshoz fordulók a gyermeknőgyógyászati szakrendelések betegforgalmának közel 30%-át teszik ki. Felelős ezért a lakosság alacsony egészségügy kultúrája, hygiénés hiányosságai éppúgy, mint a műszálas fehérneműk, a bioaktív mosószerek, az antikoncipiens tabletták használatának rohamos terjedése.

A hüvelyváladék mennyisége és jellege, a hüvely normál baktériumflórája a nő egyes életszakaszaiban különböző.

 Megszületést követően gyakran észlelünk bővebb hüvelyváladékozást, ami az anyai hormonok kiürülésével hamar megszűnik. A hormonszint csökkenésével esetleg kevés vérzés is jelentkezhet ("mini pubertás") , ami barnás váladékozást okozhat. Átmenetileg a hüvelyi pH 5.5-7.0 között van, amit körülbelül háromhetes korra vált fel a gyermekkori állapotra jellemző 6.5-7.4. Gyermekkorban az alacsony ösztrogénszint mellett a hüvelyváladék mennyisége csekély. A semleges vegyhatású hüvelyi környezet, a vékony hüvelyhám jó életfeltételt biztosít a baktériumoknak. Ezek hüvelybe jutását elősegíti a végbélnyílás (anus) közelsége, a nem kifogástalan hygiénés körülmények. Kisleányoknál a nagyajkak zsírtartalma és a nemi szőrzet hiánya miatt a vagina egyébként is kevésbé védett a fertőzésekkel szemben. Gyermekkorban éppen azért leggyakrabban kevert bakteriális infekció fordul elő.

 A menarche (első menstruáció) előtt körülbelül egy évvel a laktobacillusok elszaporodása nyomán a hüvelyi pH savas irányba tolódik el. A cervikális (nyakcsatornából származó) nyák és a leváló hámsejtek növelik a hüvelyváladékot. A fiziológiás leukorrhea nem gyulladásos folyamat, megtelepszenek ugyanakkor a fertilis korú nő hüvelyflórájára jellemző baktériumok, fakultatív patogének.

Felhívom a betegeim figyelmét arra, hogy a nem kellő indikációval végzett hüvelyváladék tenyésztés eredményének hibás értékelése után indított antibiotikum terápia a rezisztens törzsek kóros elszaporodását okozza. Gyakran innen indul a később recidív (krónikusan visszatérő) gyulladásos panaszokkal jelentkező, nehezen gyógyítható betegek kórtörténete. Ilyen esetekkel gyakran találkozom rendelésem során.

A prepubertásban a hüvelyváladék mennyiségének növekedése élettani folyamat, a felvilágosításon kívül tennivalót nem igényel. Az ösztrogenizáció megteremti a gombás fertõzések és a bakteriális vaginózis kialakulásának egyik feltételét. A gyulladásos kórképek skáláját a nemi élet megkezdésével a típusosan szexuális úton átvihetõ fertõzõ betegedések (Trichomoniasis, Chlamydiasis, stb.) megjelenése teszi teljessé.         

A diagnózis elsősorban a hüvelyváladék vizsgálatán alapul, tenyésztésre csak kivételes esetekben van szükség. Kiemelt fontossága van az előzményi adatoknak a külső nemi szervi, húgycső és húgyhólyag (vulvitis, a vaginitis, a cervicitis, az urethritis és a cystitis) differenciáldiagnosztikájában.

Az anatómiai viszonyok miatt bizonyos esetekben speciális váladékvételi eszközök igénybevételére van szükségünk. Vattatamponnal, mely fájdalmatlan és nem sérti a leánygyermek szűzhártyáját, az esetek többségében kielégítő mennyiségű hüvelyváladékot sikerül nyernem.  

Ritkán és speciális esetekben van csak szükség a hüvelyváladék tenyésztésére, az úgynevezett STD (szexuális úton terjedő betegségek) kizárására, illetve igazolására.

Dr. Gődény Sándor