PCOS
Polycystas ovarium szindróma (PCOS) diagnózisával, terápiájával és gondozásával kapcsolatos alapelvek
A polycystas ovarium szindróma a nők leggyakoribb endokrin és anyagcsere betegsége.
A különböző klinikai formában jelentkező betegség kardinális tünetei közé tartoznak a hyperandrogén bőrtünetek és/vagy emelkedett szérum androgén szintek, oligo- vagy amenorrhoea, anovuláció miatt kialakuló meddőség és esetenként a petefészek polycystas szerkezete.
A szindróma gyakorisága, klinikai megjelenése és a társuló betegségek függnek az alkalmazott diagnosztikus technológiák pontosságától, valamint attól, hogy mely kritériumrendszer alkalmazásával történt a diagnózis felállítása.
Újabb kutatások szerint, a társuló betegségek kockázata főleg azoknál a betegeknél fokozott, akiknél a National Institute of Health által megfogalmazott kritériumok alapján történt a diagnózis.
Tekintettel a korkép komplex megjelenésére és a kritériumrendszerekben jelenleg tapasztalható jelentős eltérésekre, a diagnózis kimondásához, interdiszciplináris, bizonyítékon alapuló megközelítés szükséges, mellyel javulna a diagnózis eredményessége, hatékonysága.
Egységes elvek szükségessége a PCOS betegek ellátásánál!
A PCOS-el járó életkoronként eltérő panaszok, a kórkép komplex tünetegyüttese miatt a betegség interdiszciplináris ellátásához, bizonyítékokon alapuló, egységes elveken megvalósuló diagnózisához szükséges, a szakmák együttműködése, függetlenül attól, hogy a beteg első alkalommal melyik orvost keresi meg panaszaival.
Az elsődleges panaszok alapján a PCOS betegek az alapellátásban, gyermekgyógyászoknál, bőrgyógyászoknál, nőgyógyászoknál, endokrinológusoknál egyaránt jelentkezhetnek. A betegség korai felismerése, kiemelt jelentőségű az időben elkezdett, megfelelő kezelés és gondozás miatt.
A kórkép eredményes ellátása és gondozása érdekében dietetikus, gyógytornász, pszihológus, illetve a későbbi szövődmények kialakulása miatt, diabetológus, kardiológus és onkológus bevonása is szükségessé válhat. A PCOS szövődményei miatt lényeges a beteg kardiometabolikus kockázatának meghatározása.
Ha a gyakorló orvos PCOS betegénél egyet is észlel a kockázati tényezők közül, haladéktalanul keresse a többit is, annak érdekében, hogy a szakma éppen érvényes szabályai szerint minél hamarabb el tudja kezdeni a megfelelő megelőző és/vagy gyógyító tevékenységet.
A klasszikus kritériumokat figyelembe véve a betegek a következő négy fő fenotípusba oszthatók.
-
Androgén túlsúly (hyperandrogén bőrtünetek és/vagy hyperandrogenemia) + menstruációs zavarok
-
Androgén túlsúly (hyperandrogén bőrtünetek és/vagy hyperandrogenemia) + PCO
-
Menstruációs zavarok+ PCO
-
Androgén túlsúly (hyperandrogén bőrtünetek és/vagy hyperandrogenemia) + menstruációs zavarok + PCO
A klinikai kép tehát még az alap diagnosztikus kritériumok alapján is változó lehet. A diagnózist ugyanakkor nehezítheti a hyperandrogén bőrtünetek, a menstruációs zavar sokszínűsége, a kórképhez társuló túlsúlyos állapot, elhízás és az anyagcserezavarok különböző mértéke.
PCOS betegek terápiája során felmerülő kérdések
A PCOS komplex kórkép, ezért több szakmai együttműködése nélkülözhetetlen az eredményes gondozás és kezelés érdekében.
A PCOS betegek kezelése érdekében az orvosoknak öt alapvető kérdést kell tisztázniuk:
1. Mia betegség a klinikai panaszok, tünetek, vizsgálati leletek alapján, tehát a diagnózis valóban PCOS ?
2. A PCOS individuális kialakulásának, a betegre vonatkoztatott egyéni sajátosságok tisztázása.
3. A PCOS formáinak, prognózisának, lefolyásának meghatározása, ami a beteg szempontjából alapvetően fontos.
4. Dönteni kell a kezelés - nem kezelés, illetve a különböző kezelési alternatívák között.
5. A beteg számára legmegfelelőbb kezelés kiválasztása után a kezelés elkezdése.
6. A kezelés eredményének rendszeres ellenőrzése.
PCOS betegek gondozása
Fontos, hogy a PCOS betegeknél hosszútávon több szövődmény is kialakul, ezért ezek a betegek tartós gondozást igényelnek.
Anyagcserezavarok és kardiovaszkuláris rizikótényezők megelőzése és kezelése
Általános szempontok
Az anyagcserezavarok és kardiovaszkuláris rizikótényezők megelőzése és kezelése szempontjából különösen fontos, hogy már a serdülőkorban felismerésre kerüljön a kórkép. Az időben történő felismerést, kezelést és gondozást nehezíti, hogy a tünetek összemosódhatnak az egészséges serdülők fiziológiás állapotával vagy annak variációival. A prevenció, terápia és a gondozás szempontjából lényeges, hogy a diagnózis melyik kritérium alapján történik.
Ez alapján, a jelenleg egy szindrómának tekintett kórképet – attól függően, hogy a petefészek polycystás szerkezetével (PCO), menstruációs, infertilitási panaszokkal vagy krónikus, hyperandrogenizmussal járó anovuláció a vezető tünet – a szindrómát két fő csoportra javasolják osztani. Ennek gondozási és terápiás jelentősége az, hogy a National Institutes of Health (NIH) vagy Androgen Excess Society (AES)) diagnosztikus kritériumok alkalmazása esetén nagyobb a metabolikus és kardiovaszkuláris kockázat, a metabolikus szindróma (MetS) kialakulásának esélye, mint a Rotterdam-kritériumok szerint diagnosztizált betegeknél.
Fontos hangsúlyozni, hogy a NIH vagy az AES kritériumok szerint diagnosztizált csoportban a kockázat a nem elhízott PCOS betegeknél is megnő.
A PCOS-hez társuló kardiovaszkuláris-metabolikus kockázat időbeli felismerése, az anyagcserezavarok, a hypertonia szűrése a későbbi életszakaszokban is nélkülözhetetlen a társuló betegségek korai, tercier prevenciójának érdekében.
Jelenleg, a PCOS témájú irányelvek elsősorban a szindróma diagnózisával, terápiájával foglalkoznak és még nem ismertetik részletesen a kialakult kardiometabolikus állapotok kezelését, csak a prevenciós lehetőségek általános szempontjait tárgyalják.
Ezért, az erre a kórképre vonatkozó konkrét ajánlások hiányában, a kardiometabolikus állapotok gyógyszeres megelőzésénél és terápiájánál az eddigi, PCOS-re vonatkozó kutatások eredményeit és a nem PCOS betegekre vonatkozó irányelvekben leírtakat javasolt alkalmazni .
A kardiometabolikus szövődmények közül a 2-es típusú diabetes mellitus (2TDM) kialakulásának kockázata a legnagyobb, ezért ennek szűrése különösen fontos. Már a prediabéteszes állapot (károsodott glukoreguláció, emelkedett éhomi vércukor (IFG) és/vagy csökkent glükóz tolerancia (IGT), illetve amennyiben az orális glükóz tolerancia teszt (OGTT) első órájában a vércukor szint > 8,61 mmol/l,) fokozott kockázatot jelent nemcsak a 2TDM, hanem a kardiovaszkuláris betegségek (CVD) kialakulására szempontjából is. Ezekben az esetekben felmerülnek ugyanazok a prevenciós eljárások alkalmazása, mint a diabetes szempontjából nagy rizikójú, de nem PCOS betegeknél.
A PCOS gyakran jár a lipidanyagcsere zavaraival és magas vérnyomással is. Ezért minden, főleg a NIH vagy az AES kritériumok szerint diagnosztizált PCOS betegnél, lipid vizsgálat és vérnyomás mérése is szükséges. Ennek eredménye alapján előbb életmód változtatása javasolt, majd eredménytelenség esetén a dyslipidaemia és a hypertonia kiegészítő farmakoterápiája szükséges.
Életmód változtatás
Az elhízott PCOS betegeknél tanácsadás szükséges a testtömeg csökkentése érdekében, melynek szerves része a csökkentett kalóriabevitel, alacsony glicémiás indexű, zsírszegény mediterrán típusú étrend, a napi sófogyasztás ne legyen több 5 grammnál. A csökkentett alkohol és kávé fogyasztás is előnyös lehet. A testtömegtől (BMI) függetlenül a heti kb. 150 perces fizikai aktivitás is javasolt.
►LÁSD MÉG: Kérdések és válaszok
►LÁSD MÉG: www.hormoninfo.hu
