Elhízás vizsgálata

Az elhízás orvosi diagnózisához az egyik legfontosabb szempont, hogy a beteg felismerje, hogy elhízott. A tévesen megítélt testalkat csak elodázza a szükséges tennivalókat. Minél később kerül objektív meghatározásra az elhízás, annál eredményesebb lehet a kezelése és ezzel megelőzhetők az elhízással járó szövődmények.

Az elhízásnak alapvetően két formája különböztethető meg, a hasi (úgynevezett android vagy alma, újabban centrális) és a csípőtáji (úgynevezett gynoid vagy körte) típus.

1.Testtömeg index meghatározása
Az elhízás mértékének jellemzésére használatos egyik eszköz a testtömeg index (body mass index (BMI)). Kiszámítása: a testtömeg és a testmagasság négyzetének hányadosa (BMI=kg/m2). Egy személy kórosan sovány, ha a BMI értéke kisebb, mint 20, normális a testsúlya, ha a BMI= 20 vagy a feletti, de nem haladja meg a 25-öt, túlsúlyos, ha a BMI 25 és 30 közé esik, és elhízottnak számít, ha a BMI nagyobb, mint 30. Számos vizsgálat eredménye alapján kétirányú kapcsolat mutatható ki a szociális-gazdasági helyzet és a testtömeg index között .

Túlsúlyos állapot és az elhízás kategóriái BMI szerint

2. Haskörfogat meghatározása

A hasi típusú elhízásnál nagyobb az esély anyagcsere, szív-és érrendszeri betegségek kialakulására. Ezért a BMI mellett a haskörfogat megmérése is szükséges.

Has/ csípő arány mérése

Hasi típusú elhízás esetén a haskörfogat, medencetáji elhízásban a csípőkörfogat lesz nagyobb. Végül a kettő aránya adja meg, hogy melyik típusú elhízással állunk szemben. A has/csípő arány 1-nél nagyobb értéke férfiak esetében, 0,9-nél nagyobb értéke nőknél hasi elhízásra utal.

Haskörfogat mérése: A mérést a köldök felett kb. 2 harántujjal (a processus xyphoideus és a köldök közötti távolság középső és alsó harmadának határán) végezzük.

Csípőkörfogat mérése: A csípőkörfogatot a medenceöv legnagyobb kerületén mérjük.

Kötényszerűen lógó hasú betegek haskörfogatmérése hamis eredményt ad. Összehasonlító mérést a fogyókúra eredményének megállapítására - jobb, ha azonos mérő személy végez.

3. Bioimpedencia mérési módszer.
Ennek lényege, hogy a zsír és a zsírmentes testszövetek elektromos ellenállása eltérő. Így elválasztható egymástól a két szövetrendszer. Mindezek figyelembevételével a módszer alkalmas lehet a zsírtömeg, a zsírtöbblet és a zsírmentes testtömeg meghatározására és a fogyókúra eredményének követésére. Természetesen a módszer nem tud különbséget tenni az intraabdominalis és a szubkután zsíreloszlás között, de kiegészítve a haskörfogat és a csípőkörfogat adataival, hasznos lehet.

Összegezve, a mindennapi gyakorlatban az elhízás mértékének megállapításához a következő mérések szükségesek:

• testsúly,
• testmagasság,
• has- és csípőkörfogat,
• impedenciamérés.

Endokrin zavarok kizárása: csökkent pajzsmirigy működés (hypothyreosis) és a fokozott mellékvesekéreg működés (Cushing-szindróma).

Figyelembe véve az elhízással járó anyagcserezavarokat és a megnövekedett szív-érrendszeri kockázatokat, a kivizsgálás részeként ki kell zárni a cukorbetegséget, zsíranyagcsere zavarokat és a magasvérnyomást is.

Obesitással kapcsolatos laboratóriumi vizsgálatok

(forrás: Medicalonline)

Egyértelmű állásfoglalás vagy ajánlás nem áll rendelkezésünkre, de a költséghatékonyság szempontját is figyelembe véve az adott életkorral és elhízással kapcsolatos rizikó tényezők meghatározására feltétlen szükséges. A laboratóriumi vizsgálatokkal egyrészt az elhízáshoz vezető okokat, a jelenlegi állapotfelmérést és a későbbi terápiás beavatkozásokhoz szükséges paramétereket határozzuk meg.

 A feltétlenül indokolt vizsgálatok:

- éhomi vércukormérés. Minden obesitással orvoshoz forduló egyén esetében el kell végezni. Szűrésre alkalmas, szemben a hemoglobin A1C meghatározással szemben, ami szűrésre nem javasolt.

- éhomi lipid panel. Az amerikai nemzeti koleszterin oktatási program minden 20 évnél idősebb felnőtt esetén javasolja az össz- és a HDL koleszterin meghatározást legalább öt éves periódusokban. A nem HDL koleszterin is egy jó paraméter a cardiovascularis rizikófaktorok között, de az American Heart Association obesitás reklasszifikációja után és a hypertrigliceridemia, mint önálló rizikófaktor igazolása indokolttá teszi a teljes lipid panel meghatározás elvégzését.

- thyroida stimuláló hormon (TSH). A pajzsmirigy alulműködés egyik legfontosabb következménye az elhízás. Mivel egy gyakori kórképről van szó, az Amerika-i Pajzsmirigy Társaság javaslata alapján minden 35 évnél idősebb egyénnél öt évente szükséges a TSH meghatározása.

- májfunkció felmérése. Az epepangás, epekövesség gyakori eltérések. Az április számban referált tanulmány is igazolta, hogy a nem-alkoholos zsíros májbetegség (NAFLD, non-alcoholic fatty liver disease) prevalenciája 20 és 30% között van még az elhízott gyermek- és serdülőkori populációban is. A tanulmányban vizsgált gyermek populációban az esetek mintegy 30%-ában derült fény hepatikus steatosisra.

Ebben a csoportban szignifikánsan magasabbnak bizonyult a BMI−SDS és a derék-csípő arány, magasabbak voltak a GOT, GPT és GGT értékei is, mint azoknál a gyermekeknél és serdülőknél, akiknél zsíros májelváltozások nem álltak fenn.

A HOMA-IR (inzulinrezisztencia index) ugyancsak szignifikánsan magasabb volt ugyanúgy, mint a szisztolés vérnyomásértékek.

A pajzsmirigyfunkciós tesztek közül a TSH igen, de a szabad T3 és T4 nem mutatott eltérést.

- ionok, vesefunkció, húgysav. Nemcsak az obesitáshoz vezető kórképek etiológiájának, hanem a kísérő szövődmények felmérésben is jelentős vizsgálatok. Hormontúltermelést, 2-es típusú diabetes szövődményének valamint a kezelési teendők irányában tett javaslatok felállításában esszenciális vizsgálatok.

Számos olyan rutin vizsgálat van, amelyek elvégzésre szintén sor kerül egy kivizsgálás során, de nem feltétlenül az elhízás laboratóriumi kivizsgálásához tartozik.

 - vérkép. Ami az esetlegesen fennálló, obesitástól független súlyos kórképekre utalhat, de táplálkozással összefüggést mutató eredmények is észlelhetőek (pl. anémia, folsav hiány)

- vizeletvizsgálat. Elsősorban a vesebetegségekre és az elhízás szövődményeinek megítélésében hasznos.

 Az alábbi vizsgálatok, amelyek nem képezik a rutin kivizsgálás részét, de az obesitás okainak felderítésében hasznosak:

- szérum kortizol. Endogén és exogén hypercortisolismus kimutatásban elengedhetetlen. Random kortizol mérésnek a klinikai jelentősége minimális. Éhomi és éjszakai kortizol mérés a Cushing szindróma kivizsgálásának része. Ezekre a vizsgálatokra akkor kerülhet sor, ha a beteg alkata felveti a Cushing kór gyanúját.

- inzulin. A hyperinzulinemia mint gyakori szövődménye az elhízásnak, vagy annak oka felveti a plasma inzulin mérésnek a rutin diagnosztikába történő bevezetését. Azonban az obesitás kivizsgálása során egy random inzulin mérésnek nincs jelentősége. Sem diagnosztikai sem pedig a terápia monitorizálásában betöltött szerepe nem tisztázott.

Laboratóriumi szempontból a referenciatartomány is módszerfüggő és az éhomi plasma inzulin a testsúlycsökkenésével arányosan csökken, ami szintén nehézzé teszi a mérési eredmények klinikai interpretációját.

Ezek alapján a plasma inzulin meghatározás szűrésre nem indokolt.  

►Lásd még: Cukoranyagcsere és az inzulinrezisztencia vizsgálata

►Lásd még: Egyéb vizsgálatok